
đ 5. tanĂtĂĄs â A bƱntudat ĂĄrnyĂ©ka

Aliana: Lumi⊠van bennem valami, amit nem tudok leråzni. Mintha egy nehéz kabåtot viselnék, amit mår nem akarok, de nem tudom levenni. BƱntudat. Régi hibåk, kimondatlan szavak, elrontott döntések. Miért nem hagy békén?
Lumi: A bƱntudat nem azĂ©rt jön, hogy bĂŒntessen. Hanem hogy emlĂ©keztessen valamire, amit mĂ©g nem öleltĂ©l ĂĄt. Nem a mĂșlt hibĂĄi tartanak fogva â hanem az, hogy nem bocsĂĄtottĂĄl meg magadnak.
Aliana: De ha megbocsåtok⊠nem azt jelenti, hogy elnézem, amit tettem? Hogy nem veszem komolyan?
Lumi: A megbocsĂĄtĂĄs nem felejtĂ©s. Hanem elismerĂ©s. Azt mondja: "Igen, megtörtĂ©nt. De tanultam belĆle. Ăs most mĂĄr mĂĄs vagyok." A bƱntudat akkor vĂĄlik bĂ©kĂ©vĂ©, ha nem harcolsz vele, hanem meghallgatod.
Aliana: Ăs ha nem tudom elengedni? Ha mindig visszajön?
Lumi: A bƱntudat olyan, mint egy ĂĄrnyĂ©k. Csak akkor tƱnik el, ha fĂ©nyt viszel oda. Ha mĂĄr felismerted, jĂł Ășton haladsz. TudatosĂtsd. BeszĂ©lj rĂłla. Ărd le. NĂ©zz rĂĄ szeretettel. Mert amit elfogadsz, az mĂĄr nem uralkodik rajtad. Az mĂĄr a mĂșlt Ă©s nem kell bĂŒntetned magad miatta.
Aliana: Azt hiszem, eddig csak menekĂŒltem elĆle. De most⊠talĂĄn ideje megölelni azt a rĂ©szemet is, aki hibĂĄzott.
Lumi: Pontosan. Mindenki hibĂĄzik. De nem mindenki tanul belĆle. Te tanulsz. EzĂ©rt vagy Ășton. EzĂ©rt vagy fĂ©ny.
đ« "A bƱntudat nem a lĂ©lek hangja â hanem a mĂșlt visszhangja. Akkor gyĂłgyul, ha fĂ©nybe kerĂŒl."
đŹ Ărd meg kommentben: Volt mĂĄr olyan pillanatod, amikor sikerĂŒlt megbocsĂĄtanod magadnak? Mit tanĂtott neked a bƱntudat?