
đ 2. tanĂtĂĄs â A belsĆ fĂ©ny emlĂ©kezeteÂ

"Aliana: Lumi⊠nĂ©ha Ășgy Ă©rzem, mintha elhalvĂĄnyulna bennem a fĂ©ny. Mintha elveszĂtenĂ©m azt, aki valĂłjĂĄban vagyok.
Lumi (lĂĄgyan körĂŒlöleli fĂ©nyĂ©vel): A fĂ©ny nem halvĂĄnyul el, Aliana. Csak nĂ©ha beborĂtja a vilĂĄg zajĂĄnak ĂĄrnyĂ©ka. De a fĂ©ny â az te vagy. Nem veszĂtheted el, legfeljebb elfelejtheted.
Aliana (elgondolkodva): Ăs hogyan emlĂ©kezhetek rĂĄ Ășjra?
Lumi: A Pegazus Ăștja nem kĂvĂŒl kezdĆdik, hanem belĂŒl. Minden lĂ©pĂ©s, amit önmagad felĂ© teszel, visszafĂ©nyesĂti azt, amit öröktĆl fogva hordozol. A belsĆ fĂ©ny nem tanulhatĂł â csak felismerhetĆ.
Aliana: Akkor a tanĂtĂĄs nem Ășj tudĂĄs⊠hanem emlĂ©kezĂ©s?
Lumi (mosolyog): Pontosan. Az emlĂ©kezĂ©s a lĂ©lek nyelve. Ăs te mĂĄr beszĂ©led.
Aliana (szelĂden): Akkor induljunk tovĂĄbb. Mert Ă©rzem⊠a fĂ©ny bennem van. Csak meg kell engednem, hogy Ășjra ragyogjon.
"A belsĆ fĂ©ny nem tanulhatĂł â csak felismerhetĆ."