🌈7. tanítás- Az öröm emlékezete

Aliana: Lumi… ma reggel valami különös történt. Felébredtem, és nem volt bennem semmi nyomasztó gondolat. Csak a madarak hangja, a fény a függönyön át… és egy érzés, amit rég nem éreztem: ÖRÖM. De mi ez az öröm, Lumi? Miért tűnik el néha olyan gyorsan?

Lumi: Az öröm nem cél, Aliana. Nem jutalom, amit ki kell érdemelni. Az öröm a lélek természetes állapota – mint a fény, ami mindig ott van, csak néha felhők takarják. Amikor megengeded magadnak, hogy ne akarj semmit megváltoztatni, amikor csak vagy, akkor az öröm visszatér. Nem harsányan, hanem halkan, mint egy régi dallam, amit a szíved ismer.

Aliana: De mi van akkor, amikor minden nehéz? Amikor a világ zajos, és én elvesztem benne?

Lumi: Akkor emlékezz: az öröm nem kívül van. Nem a körülményekben, hanem benned. Lehet egy pillanatban – egy mosolyban, egy korty teában, egy ölelésben. Az öröm nem tagadja a fájdalmat, csak emlékeztet rá, hogy több vagy, mint a fájdalom.

Aliana: Akkor az öröm nem menekülés… hanem hazatérés?

Lumi: Pontosan. Az öröm a lélek hazatérése önmagához. És amikor megosztod másokkal, nem fogy el – csak szétárad. Mint a fény, ami másokat is megvilágít.

Aliana: És ha valaki már régóta nem érezte… akkor hogyan talál vissza hozzá?

Lumi: Kezdje azzal, hogy nem keresi. Csak figyel. Mert az öröm nem jön zajosan – hanem akkor érkezik, amikor meghalljuk a csendben a saját szívünk hangját.

🌟 "Az öröm nem a dolgok tökéletességéből fakad, hanem abból, hogy képesek vagyunk meglátni a szépséget a tökéletlenségben."

💬 Írd meg kommentben: Mikor volt az utolsó pillanat, amikor tisztán, ok nélkül örömöt éreztél?

🫵 Ha megérintett ez a tanítás, nyomj egy 👍 kedvelést,
vagy oszd meg valakivel, akinek erőt adhat ma. 🙏