🌘 6. tanítás – A szégyen fátyla

Aliana: Lumi… van bennem valami, amit nehéz megfogalmazni. Nem bűntudat. Nem félelem. Hanem… szégyen. Mintha el akarnék bújni. Mintha nem lennék méltó. De nem tudom, miért érzem ezt.

Lumi: A szégyen nem mindig hangos. Néha csak egy árnyalat, ami elszínezi a gondolataidat. Azt súgja: "Valami baj van velem." De ez nem igazság – csak egy régi hit, amit valamikor elhittél.

Aliana: De hogyan veszem észre, hogy ez szégyen? Hiszen csak azt érzem, hogy nem vagyok elég jó.

Lumi: Pont ez az. A szégyen nem a tetteidről szól – hanem arról, hogy a lényedet kérdőjelezed meg. Ha gyakran visszahúzódsz, ha nem mersz megmutatkozni, ha túl sokat kérsz bocsánatot… ott van. De nem te vagy a szégyen. Csak hordozod – és már nem kell tovább cipelned.

Aliana: És hogyan engedhetem el? Hogyan gyógyulhat meg?

Lumi: A szégyen a titokban él. Ha kimondod, ha megosztod, ha fénybe hozod – elveszíti az erejét. A szeretet nem kérdezi, miért szégyelled magad. Csak átölel, és emlékeztet: méltó vagy.

Aliana: Azt hiszem, eddig csak elnyomtam. De most… talán ideje megmutatni azt is, amit eddig rejtegettem.

Lumi: Ez a valódi bátorság. Nem az, hogy nincs benned szégyen – hanem az, hogy hajlandó vagy szeretettel nézni rá. És akkor már nem fátyol lesz… hanem tanítás.

💫 "A szégyen nem a lényed – csak egy árnyék, amit elhittél. A szeretet fénye átlát rajta."

💬 Írd meg kommentben: Volt már olyan pillanatod, amikor meg merted mutatni azt a részedet, amit addig szégyelltél? Mi történt utána?

👉Klikk ide az összes leckéért