⏳8. tanítás - A kitartás csendje

Aliana: Lumi… néha úgy érzem, hogy hiába teszek meg mindent, semmi nem mozdul. Mintha a célom egyre távolabb kerülne, és csak a csend maradna. Ilyenkor elbizonytalanodom… talán rossz úton járok? Talán nincs is értelme?

Lumi: Aliana… a mag is hosszú ideig rejtve marad a föld alatt, mielőtt kibújik. Attól, hogy nem látod a növekedést, még történik. A csend nem a kudarc jele – hanem a formálódás ideje.

Aliana: De miért olyan nehéz hinni, amikor semmi kézzelfogható nincs előttem?

Lumi: Mert az ember szeme a láthatót keresi, a lelke viszont a láthatatlanban bízik. A kitartás próbája nem akkor jön, amikor minden halad – hanem amikor semmi sem látszik. A célhoz való hűség azt jelenti, hogy akkor is lépsz, amikor nincs taps, nincs visszajelzés, csak a belső tudás, hogy ez az utad.

Aliana: És ha közben kételkedem?

Lumi: A kétely nem ellenség, hanem jelzőfény: emlékeztet, hogy újra és újra választanod kell. A kérdés nem az, hogy érzel-e bizonytalanságot, hanem az, hogy engeded-e, hogy megállítson.

Aliana: Tehát a kitartás… nem más, mint újra és újra igent mondani arra, amit választottam – még akkor is, ha nem látom az eredményt?

Lumi: Pontosan. A folyó sem kérdezi meg minden kanyar után, hogy jó irányba tart-e – csak folyik. És végül eléri a tengert.

💬 Írd meg kommentben: 

Mi az a cél, amire most is igent mondanál – akkor is, ha senki nem látja, és semmi nem igazolja még?

🫵 Ha megérintett ez a tanítás, nyomj egy 👍 kedvelést, 
vagy oszd meg valakivel, akinek erőt adhat ma. 🙏