en-us-🌑 5. tanítás – A bűntudat árnyéka

Aliana: Lumi… van bennem valami, amit nem tudok lerázni. Mintha egy nehéz kabátot viselnék, amit már nem akarok, de nem tudom levenni. Bűntudat. Régi hibák, kimondatlan szavak, elrontott döntések. Miért nem hagy békén?

Lumi: A bűntudat nem azért jön, hogy büntessen. Hanem hogy emlékeztessen valamire, amit még nem öleltél át. Nem a múlt hibái tartanak fogva – hanem az, hogy nem bocsátottál meg magadnak.

Aliana: De ha megbocsátok… nem azt jelenti, hogy elnézem, amit tettem? Hogy nem veszem komolyan?

Lumi: A megbocsátás nem felejtés. Hanem elismerés. Azt mondja: "Igen, megtörtént. De tanultam belőle. És most már más vagyok." A bűntudat akkor válik békévé, ha nem harcolsz vele, hanem meghallgatod. 

Aliana: És ha nem tudom elengedni? Ha mindig visszajön?

Lumi: A bűntudat olyan, mint egy árnyék. Csak akkor tűnik el, ha fényt viszel oda. Ha már felismerted, jó úton haladsz. Tudatosítsd. Beszélj róla. Írd le. Nézz rá szeretettel. Mert amit elfogadsz, az már nem uralkodik rajtad. Az már a múlt és nem kell büntetned magad miatta.

Aliana: Azt hiszem, eddig csak menekültem előle. De most… talán ideje megölelni azt a részemet is, aki hibázott.

Lumi: Pontosan. Mindenki hibázik. De nem mindenki tanul belőle. Te tanulsz. Ezért vagy úton. Ezért vagy fény.

💫 "A bűntudat nem a lélek hangja – hanem a múlt visszhangja. Akkor gyógyul, ha fénybe kerül."

💬 Írd meg kommentben: Volt már olyan pillanatod, amikor sikerült megbocsátanod magadnak? Mit tanított neked a bűntudat?

🫵 Ha megérintett ez a tanítás, nyomj egy 👍 kedvelést,
vagy oszd meg valakivel, akinek erőt adhat ma. 🙏