Köszöntelek Kedves "Utazó" Lélek!

Aliana: … miért kell újra és újra választanom ugyanazt a célt? Nem elég egyszer eldönteni?

Aliana: Lumi… néha úgy érzem, hogy hiába teszek meg mindent, semmi nem mozdul. Mintha a célom egyre távolabb kerülne, és csak a csend maradna. Ilyenkor elbizonytalanodom… talán rossz úton járok? Talán nincs is értelme?

Aliana: Lumi… ma reggel valami különös történt. Felébredtem, és nem volt bennem semmi nyomasztó gondolat. Csak a madarak hangja, a fény a függönyön át… és egy érzés, amit rég nem éreztem: ÖRÖM. De mi ez az öröm, Lumi? Miért tűnik el néha olyan gyorsan?

Aliana: Lumi… van bennem valami, amit nehéz megfogalmazni. Nem bűntudat. Nem félelem. Hanem… szégyen. Mintha el akarnék bújni. Mintha nem lennék méltó. De nem tudom, miért érzem ezt.

Aliana: Lumi… van bennem valami, amit nem tudok lerázni. Mintha egy nehéz kabátot viselnék, amit már nem akarok, de nem tudom levenni. Bűntudat. Régi hibák, kimondatlan szavak, elrontott döntések. Miért nem hagy békén?

"Aliana: Lumi… néha úgy érzem, hogy minden túl lassan történik. Várok a jelekre, a változásra, az áttörésre – de csak a csend jön.

"Aliana: Tegnap megint elöntött a harag. Egy pillanat alatt. Mintha valami bennem robbant volna. Tudom, hogy nem akartam bántani… mégis megtörtént. Miért van ez, Lumi? És miért pont a hozzám közelálló szeretteim tudják ezt a haragot kihozni belőlem?

"Aliana: Lumi… néha úgy érzem, mintha elhalványulna bennem a fény. Mintha elveszíteném azt, aki valójában vagyok.

"Aliana: Lumi… miért van az, hogy néha a csend többet mond, mint ezer szó?